2014. január 7., kedd

Mivel szórakoztassuk magunkat herbáriumi adatbevitel közben?

Az Eszterházy Károly Főiskola Növénytani Tanszékének növénygyűjteménye méretét tekintve kicsinek mondható, kevesebb, mint 10 000 lapot tartalmaz. Sajnos nem egy élő gyűjteményről van szó, mivel a 60-as évek óta nem gyarapodott. Viszont éppen ebben rejlik fontosságának kulcsa, hiszen a lapok egy része még az 1800-as évek közepéről származik. Ezek a 150 éves gyűjtések olyan adatokat szolgáltatnak, melyek pótolhatatlanok: információt szolgáltatnak az egyes botanikusok és gyűjtők tevékenységéről, a növényfajok korabeli lelőhelyeiről, fenológiai állapotáról sőt, még a történelmi megye- és országhatárokról is.

Itt most nem szándékozom teljes körű beszámolót adni a herbárium tartalmát illetően, hiszen még nem végeztem az adatbázisba vitellel. Összefoglalómat később olvashatják majd az érdeklődők, amiről természetesen tájékoztatást adok, amint aktuális lesz.

A herbáriumi lapok adatainak gépelése hosszadalmas munka és igen mechanikussá válhat. Ilyenkor sajnos nincsen lehetőség arra, hogy az ember a begyűjtött növényegyedeket alaposan megnézze, azzal is éppen elég idő megy el, hogy a cikornyás kézírással, esetleg idegen nyelven írt cédulákat ki tudjuk bogarászni. Ekkor viszont érdekes vagy éppen mulatságos apróságokra bukkanhatunk.
  1. Jól szórakoztam az olyan lelőhely meghatározásokon, mint pl. „Nagybátyám kertjében”, „bokor közt” vagy „Sándor kertjében” (mindez természetesen a gyűjtő nevének hiányában)
  2. A gyűjtési időpont meghatározások is lehetnek hasonlóak pl. „1963. Terepgyakorlat”, ill. találkozhatunk olyan dátum formátumokkal, melyek hosszabb fejtörést igényelnek.
    A megfejtés: 1865. augusztus 2.
  3. Érdekesek és néha mulatságos hangzásúak a régies magyar nevek Vrabélyi Márton 1860-as évekből főként a Mátrából és a Bükkből származó lapjain, pl. Vadalma körtefa” (Pyrus malus), „Sárkerep csigacső” (Medicago falcata), „Piczi csigacső” (Medicago minima), „Herehura lóhere” (Trifolium arvense) vagy „Fodor jávor” (Acer campestre).
    „Sikkantyus csüköllő” (Centaurea scabiosa)
  4. Felfigyeltem olyan lapokra is, ahol a gyűjtő a róla elnevezett fajt gyűjtötte be.
    Franz Joseph Lagger svájci botanikus és a Hieracium laggeri

     Mutius von Tomasini olasz botanikus és az
    Onobrychis tomasinii

    Vrabélyi Márton magyar botanikus és az Inula vrabélyiana
A legkimerítőbb az, amikor nyomozni kell a lelőhelyet illetően. A gyűjtemény rengeteg cserelapot tartalmaz Bécsből („Botanischer Tauschverein in Wien” pecséttel ellátva) az 1860-as évekből, melyek kézzel írottak, német nyelvűek (ami számomra egy ismeretlen nyelv) és számos ország területéről származhatnak. Néhány érdekes példa:
  1. Bécsi pecséttel ellátott lap német nyelven írva. Azt hinné az ember, Ausztriában gyűjtötték, de a sok kiolvashatatlan szó között meglátjuk, hogy „Ungarn”. Igen ám, de attól, hogy 1864-ben „Ungarn” volt, még nem biztos, hogy ma is az. Egy újabb szó, amit sikerül kiolvasnom: „Gran”, azaz Esztergom történelmi német neve. Tehát valóban Magyarország területéről származik a gyűjtés.
    Egy másik példa:

    Bécsi cserepéldány cédulája, melyen tisztán kivehető az Ungarn szó. Mivel a gyűjtés 1865-ből származik, és a város nevének szlávos hangzása is gyanús, érdemes kicsit keresgélni: Ns. Podhragy, azaz Nemes Podhrágy vagy Nemesváralja a mai Szlovákia területén található város.
  2. Egy bizonyos gyűjtő, Rupert Huter számos lapján csak annyit olvashatunk: „Ragusa”. Rögtön tudjuk, ez a város Szicília szigetén található, azaz Olaszországban. DE! Egyszer csak, az egyik Ragusa feliratú cédulán egy másik szó is oda lett biggyesztve: „Dalmacia”. Na, itt valami turpisság van. Ekkor döbbenek rá, hogy Dubrovnik latin neve szintén Ragusa, tehát az eddig nyugodt szívvel Olaszországból származónak hitt gyűjtések valójában a mai Horvátország területéről származnak.
  3. Utánanézést igényelt még a Rudolf von Uechtritz által gyűjtött lapok céduláin olvasható „Breslau” is, ami mint kiderült, lengyelül Wroclaw, magyarul Boroszló, egy város Lengyelországban
  4. Az országhatárok tekintetében nem egyértelműek azok a gyűjtések, melyeknek származási helye határfolyó, határhegység (pl. „Tatra Magna” – Lengyelország és Szlovákia, vagy „Tirol” – Olaszország és Ausztria), vagy olyan történelmi régió, ami több országon átnyúlik (pl. „Szilézia” – Lengyelország, Csehország és Németország).
  5. Azok az országok is gondot okoztak, amelyek már nem léteznek, pl. Csehszlovákia vagy Jugoszlávia. Ilyen esetekben igyekeztem a konkrét lelőhelyeket a mai országhatárok szerint elhelyezni.
Mikor ezeket a lelőhelyeket már mind kikerestem a térképen és beazonosítottam a mai helyzetüket, még egy slusszpoént tartogatott számomra a gyűjtemény: cirill betűs cédulákJ