2014. november 28., péntek

A vízi növények élőhely igénye II: legendák és néhány tény

A legtöbb vízben élő növény széles körben elterjedt, ami a környezettel szembeni tág tűrést feltételez, mégis vannak köztük is olyan fajok amelyek jó indikátorai lehetnek stresszoroknak. Szakmai körökben általános nézet pl. a púpos békalencse (Lemna gibba) szennyezett vizekben való tömeges előfordulása. Ezt a hazai vízi növény adatbázis is alátámasztja, hiszen a víz biológiai oxigénigényére (BOI), és össznitrogén tartalmára is pozitív korrelációt mutat, vagyis minél nagyobb ezek értéke annál nagyobb mennyiségben van jelen a hazai vizekben.

 

Más faj, illetve fajok csoportja amelyek nagy mennyiségben történő megjelenését a viszek szennyezettségével szoktak párosítani a fonalas algák. Ezek hosszú, nyúlós telepeket hoznak létre amelyek mindenhova képesek megtapadni így hosszú, szőnyegszerű telepek jönnek létre. 

Fonalas alga-szőnyeg a Bársonyos-patakban Ináncsnál (2014. 06.15.)


A hazai vizekben élő fonalas algák alapvetően két nemzettségbe a Spirogira és Cladophora genusba tartoznak. Mivel szabad szemmel is láthatóak (bár algák) a makrofitonok között kezelik őket.
A két nemzettség fajai ugyanakkor nem ugyanazt indikálják. A Cladophorák negatív korrelációt mutatnak a víz biológiai oxigénigény értékével és összes nitrogén tartalmával szemben. Vagyis nagy tömegben való megjelenésük tisztább (nem feltétlen tiszta) vizet indikál!




A másik nemzettség fajai a Spirogirák rászolgálnak a negatív előítéletre: mind a két paraméterrel (de főleg az összes nitrogén tartalommal) pozitív korrelációt mutatnak, tehát a szennyezett vizekben fordulnak elő tömegesen. 


Spirogira fonalas alga (középen a gömb alakú alga egy Coelosphaerium faj). Fotó: Borics Gábor




A következtetés közhelyes: nem minden az aminek látszik és nem minden az aminek mások mondják!