2017. július 3., hétfő

Cikk az Elatine gussonei elterjedéséről és új adatairól

Megjelent a legújabb cikkünk az IUCN vöröslistán is szereplő Elatine gussonei európai elterjedésének revideálásáról. A cikkben a korábban szűk elterjedésű fajról mutattuk ki, hogy a Mediterráneum egészében elterjedt. Ezen kívül összegezzük a faj élőhelyi igényeit és adatot szolgáltatunk a terjedőképességéről is.

A cikk letölthető a kiadó honlapjáról innen.

Abstract
Elatine gussonei (Sommier) Brullo et al. is a rare freshwater plant previously assumed to be endemic to Lampedusa and the Maltase archipelago. Taxonomic uncertainties within the Elatine genus may have caused E. gussonei populations to be overlooked in the Mediterranean region. To clarify the distribution of E. gussonei, we reviewed Elatine specimens from 12 herbaria and conducted eight field surveys in Mediterranean countries. Through our herbarium review we documented previously unknown occurrences of E. gussonei from Portugal, Spain, France, Algeria, Egypt, Cyprus and Israel. Additionally, in field studies we found populations from Cyprus, Morocco and Spain. Elatine gussonei is therefore more widespread than previously assumed, although the species still has a scattered distribution around the Mediterranean and many of the records are old. We found intact E. gussonei seeds in the faeces of migratory Greylag Geese (Anser anser) collected in southern Spain, suggesting that E. gussonei has a high capacity for long distance dispersal.

Hivatkozás:
Takács, A., Molnár, V.A., Horváth, O., Sramkó, G., Popiela, A., Mesterházy, A., Lovas-Kiss, Á., Green, A.J., Löki, V., Nagy, T. & Lukács, B.A. (2017). The rare aquatic angiosperm Elatine gussonei (Elatinaceae) is more widely distributed than previously thought. – Aquatic Botany 141: 47–50.

Cikk a színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) hazai előfordulásairól



Megjelent a Potamogeton coloratus hazai előfordulásait tárgyaló cikkünk a Kitaibelia 22. évfolyam 1. számában. A cikk az elmúlt években előkerült új adatokon kívül a karsztvíz emelkedés következtében újra megjelenő régi adatokat is tárgyalja.

A cikk letölthető a Kitaibelia honlapjáról innen és a Researchgate-ről innen.

Összefoglalás 
Az európai elterjedésű színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) a földrész egyik ritka és veszélyeztetett hínárfaja. Hazánkban korábbi adatai főként termálvizes és karsztvizes források kifolyóiból származnak. A bauxitbányászat következtében ezek a Dunántúli-középhegység peremén lévő források elapadtak, a faj a 20. század utolsó évtizedeire eltűnt Magyarországról. A bányászat felhagyását követően a karsztvizek a legtöbb helyen újra felszínre törtek és a faj a korábbi élőhelyein ismét megjelent. A növényt1999 és 2016 között 18 lelőhelyről sikerült újra kimutatni, ezek jelentős részén már az 1900-as évek elején és közepén is gyűjtötték. A színes békaszőlő legtöbb előfordulása a karsztforrásokból került elő, de ezek környékén mesterséges és természetes tavakban is megtalálható.

Abstract
The distribution of fen pondweed (Potamogeton coloratus) restricted to Europe where it is one of the rarest and most threatened pondweed species. In Hungary, former data of fen pondweed originated mostly from thermal and karstic springs. Due to intensive bauxite mining activity in the edge of the Transdanubian Mountain Range (NW Hungary) these springs dried up by the end of the 20th century, and it caused the temporal extinction of the species. After the ceasing of mining activity many of the former karstic springs have regenerated and several fen pondweed populations have re-established. In this paper we summarized 18 population data of fen pondweed collected between 1999 and 2016. Many of them were formerly registered in the 19th century too. Most of the new and re-discovered populations were found in karstic springs or in artificial and natural lakes in the vicinity of these springs.

Hivatkozás:
Mesterházy A., Vidéki R., Lukács B. A., Mészáros A. & Molnár V. A. (2017): Adatok a színes békaszőlő (Potamogeton coloratus) hazai előfordulásához / Recent Hungarian distribution of Potamogeton coloratus. – Kitaibelia 22(1): 77–83.

2017. február 28., kedd

Új cikk a Journal of Biogeography-ben. - A hínárközösségek béta diverzitása globális léptékben.


A biodiverzitás mintázatának feltárása és a mintázat környezeti faktoroktól való függésének megismerése az ökológia és a biogeográfia egyik fontos kutatási területe. Ha megértjük milyen léptékben milyen környezeti tényezők határozzák meg a metaközösségek mintázatát annak akár konzervációbiológiai haszna is lehet, hiszen kis- és közepes léptékben a fajok elterjedését ténylegesen meghatározó környezeti tényezőket szűrhetjük ki vele. A globális léptékű metaközösség diverzitási elemzések pedig közelebb vihetnek ahhoz, hogy megértsük pl. az invazív fajok terjedésének okait vagy a klímaváltozás hatásait.

A vízi növények ökológiai igényeiről széleskörű ismeretekkel rendelkezünk mind folyó, mind állóvízi ökoszisztémákból. Részleteiben ismerjük azt is, hogy milyen környezeti tényezők határozzák meg a metaközösségek diverzitását kis- és közepes léptékben, kontinentális, trópusi és boreális klímán egyaránt. Nagyon nagy (globális) léptékben azonban még nem került sor ilyen vizsgálatra, az eltérő mintavételi erőfeszítés és eltérő mintavételi módszertanok miatt.

A Journal of Biodiversity hasábjain megjelent legújabb cikkünkben a tavi makrofiton közösségek béta diverzitási értékeit hasonlítottuk össze globális léptékben. Ehhez 21 országból, szinte minden kontinenst és éghajlati övet lefedő adatsort állítottunk össze. Az elemzéseket a metaközösség diverzitás egyik legismertebb iskolájában, Jani Heino kutatócsoportjában végezték Finnországban. Vizsgáltuk a béta diverzitás két fő komponensének a beágyazottság (nestedness) és a fajkicserélődési ráta (turnover) relatív szerepét, valamint vizsgáltuk, hogy globális léptékben mely környezeti faktorok határozzák meg a vízi növények béta diverzitását. Megállapítottuk, hogy habár a beágyazottság a különbségek majdnem a feléért felelős, mégis a fajkicserélődés határozza meg a béta diverzitási értékeket. A két komponens aránya eltérő volt az egyes országok között. A környezeti változók közül meglepő módon nem a földrajzi szélesség és hosszúság, hanem a tengerszint feletti magasság (és hőmérséklet), illetve a tavak bolygatottságát is indikáló alkalinitás adódott meghatározó tényezőnek.

A cikk elérhető a kiadó honlapján (itt) és a researchgate-en (itt).

Én "csak" köztes szerző vagyok a kéziratban, mindenképpen köszönöm a lehetőséget egy ilyen nagy léptékű vizsgálatban való részvételi lehetőségért.

2017. január 16., hétfő

A honos és idegenhonos vízinövények eltérő funkcionális jellegekkel rendelkeznek

Megjelent a legújabb cikkünk, amiben az ökológiában egy jól ismert összefüggést teszteltünk vízi növényeken. Mára már köztudott, hogy a honos és idegenhonos fajok eltérő funkcionális jellegekkel rendelkeznek. Ezek az eltérő jellegek nagyban segítik az idegenhonos fajokat abban, hogy az invázió során a honos fajoknál jobb kompetíciós képességekkel rendelkezzenek. Például sok esetben gyorsabban veszik fel a tápanyagokat, gyorsabb a növekedési rátájuk, így leárnyékolhatják, "elnyomhatják" a honos fajokat. A téma a biológiai invázióval és a funkcionális ökológiával foglalkozó kutatók egy kiemelt kutatási területe, igen sok cikk is található belőle. Ezt a kérdést, illetve jelenséget vízi növényeken azonban mégsem tesztelték... ezidáig.

A most megjelent cikkünkben ezt a hiányosságot igyekeztünk pótolni. Eredményeink alapján  azt lehet mondani, hogy az őshonos és honos fajok között funkcionális különbségek igenis találhatóak, de ez a különbség nem egyöntetű, azt erősen befolyásolja a fajok növekedési formája.




A cikk szabadon (Open Access) elérhető a kiadó honlapján ITT.

Köszönöm a társzerzők terepen és cikkírásban nyújtott segítségét.