Vizes élőhelyek funkcionális ökológiai kutatócsoport

Laczkó Leventével közösen megosztott első szerzőségemmel megjelent a nagyváradi nílusi (hévízi) tündérrózsa eredetéről írott cikkünk az Aquatic Botany című folyóiratban. A cikk teljes terjedelmében április 9-éig letölthető innen . A cikkben a hévízi tündérrózsa (vagy ahogy a korábbi forrásokban szerepel: nagyváradi ál-lótusz) harmadkori eredetére vonatkozó, a 19. század óta húzódó tudományos vitát sikerült (vélhetően) lezárni.  A Nagyvárad melletti félixfürdői (Bai 1 Mai) állomány eredetét molekuláris filogenetikai módszerek segítségével vizsgáltuk és becsültük a faj legközelebbi rokonaitól való elválásának idejét. A Lotus szubgenusz datált filogenetikai elemzése szerint az Nymphaea lotus és a testvérfaj ( Nymphaea zenkeri ) közötti elválás fiatalabb, mint a harmadkor (tercier) vége (1,26 millió éve). Ezek az eredmények egyértelműen cáfolják az Nymphaea lotus európai állományának tercier reliktum eredetét és az újabb kori betelepülést valószínűsíti. A kérdést, ho...

A Debreceni Egyetem TTK Növénytani Tanszéke,  a MTA Debreceni Területi Bizottság Botanikai Munkabizottsága és a DE Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola Botanika Doktori Progra m  Másodlagos és antropogén élőhelyek kutatása címmel workshop-ot rendez   Időpont : 2019. március 8. Helyszín: MTA Debreceni Területi Bizottság székháza,  I. emelet, Csokonai Terem. Debrecen, Thomas Mann u. 49. Szervezők : Fekete Réka, Löki Viktor, Lukács Balázs András & Molnár V. Attila Jelentkezés: feketereka722@gmail.com Napjainkban az intenzív emberi tevékenység (elsősorban a mezőgazdasági művelés, erdőirtás és az élőhelyek beépítése) következtében világszerte jelentősen csökken a természetes növényzettel borított területek kiterjedése; különösen igaz ez az évszázadok óta sűrűn lakott Európában. Az intenzíven művelt tájban az apró, természetközeli állapotú élőhely-foltok felértékelődnek, és esetenként az eredeti élőhelyek utolsó hírmondói l...

Vezető szerzőségemmel megjelelent a legújabb cikkünk a Plant Biology folyóiratban.  A kanadai- és az aprólevelű átokhínár nem őshonos sem Magyarországon sem Európában. Mindkét faj agresszívan terjedő (inváziós) fajként van nyilvántartva, vagyis kiszorítják az őshonos vízinövény fajokat. Európában ugyankkor több helyen is megfigyelték, hogy a később érkező aprólevelű átokhínár ( Elodea nuttallii, érkezett a 20. század közepén) kiszorítja a korábban már itt levő közeli rokonát is a kanadai átokhínárt ( Elodea canadensis, érkezett a 19. században). Egyfajta "hiper-invázióról" van itt szó (a kifejezés nem használatos, én találtam ki, a hiper-parazitizmusra utalva, ahol egy parazita egy másik parazitát parazitál). Ez a folyamat többeket is foglakoztatott, de (eddig) nem találtak még választ arra: hogyan képes az aprólevelű "rokon a kanadai nagybácsit kitúrni a lakásból"? A válasz a jellegekben van! A két faj, noha nagyon hasonlóak, eltérő jellegekkel (trait) ...

Adott helyen és időben előforduló élőlény közösségek fajösszetételét számos tényező befolyásolja. Sokan sokféleképpen vizsgálták ezt a kérdést. Jelenlegi ismereteink alapján nagyobb léptékben a térbeliség (a földrajzi távolság), kisebb léptékben pedig a környezeti tényezők (pl. vízkémiai paraméterek) okozta "szűrés" határozza meg. De vajon a világ minden részén így van? Az eltérő klíma nem befolyásolja ezt az "összeképet"? Ehhez globális szintézis szükséges, amiből eddig elég kevés született, de vízinövények esetében egy nemzetközi kutatócsoport most megválaszolta. A csoport aminek tagja voltam saját tavakból származó vízinövény adataikkal száltak be ebbe az elemzésbe. Az eredmény röviden : a világon mindenütt a tavak vizében mérhető növényi tápanyagok mennyisége erősen meghatározza a vízinövény metaközösségek összetételét. A klíma ezt az összefüggést nem befolyásolja. Ugyanakkor a tengerszint feletti magasság (és az ezzel összefüggő klíma eltérés) már jelentő...

Takács Attila első szerzőségével megjelent közleményünk a PeerJ című folyóiratban a görbültmagvú látonyáról. A cikk letölthető innen . Összefoglalás Az Elatine campylosperma Seubert nevet általában az E. macropoda Guss szinonimájaként kezelik. A közelmúlt morfológiai, filogenetikai és kariológiai tanulmányai azonban azt mutatják, hogy ezt felül kell vizsgálni. Tanulmányunkban az E. campylosperma nevet tipizáljuk, áttekintjük annak taxonómiai történetét és alapos leírást adunk a korábban publikált adatok összeállításával és az in vitro kultúrák új méréseivel. A Szardíniáról leírt, atlanti-mediterrán elterjedésű faj áreáját (Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Törökország és Algéria) herbáriumi tanulmányaink alapján rajzoljuk meg. Az élőhely-preferenciákat saját megfigyelések és vízminőség-mérések, valamint a a vizsgált herbáriumi példányok cédulainformációi alapján foglaljuk össze. Emellett beszámolunk arról, hogy sértetlen E. campylosperma magokat találtunk...