Vizes élőhelyek funkcionális ökológiai kutatócsoport

A PNAS-ben egy hete online megjelent cikkünk láthatóan "nagyott futott" a közösségi médiában és számtalan sajtómegjelenése volt szerte a Világban. Az elmúlt egy hétben rengeteg dícsérő, támogató üzenetet kaptunk, többségüket a Twitteren és Facebookon keresztül, de volt aki billentyűzetet ragadott és hosszabb-rövidebb emailben fejtette ki pozitív véleményét és akár kritikai megjegyzéseit is. Láthatóan maradtak a kéziratban apróbb hibák, ezeket vélhetően egy korrigendumban javítjuk ha szükséges. De ezeknek a leveleknek köszönhetően a témával kapcsolatban már új kutatási irányok, ötletek és biztató nemzetközi együttműködések is körvonalazódnak. Egy hét alatt ez nem semmi!   De sajnos vannak olyanok is akiben egy ilyen publikáció megjelenése az írigy kis ördögöt szabadítja fel és támadó hangvételű, sértő és vádaskodó üzeneteket írnak. Ezek egy része a közösségi oldalakra kerül fel, kommentek képépen, nem egyenes módin, csak célozgatva sejtetnek dolgokat. De van olyan is aki email...

A vizes élőhelyek közül azok amelyek nincsennek folyóvizekkel összekötve (pl. tavak, mocsarak) egy ember által dominált kulturtájban úgy működnek mint szigetek az óceánban. Ez nagyon megnehezíti a fajoknak új helyeken történő megjelenését, és rendkívül sérülékennyé is teszi a fajok populációit. Adott helyen a fajközösségek összetételét ezért nagyon nagy mértékben befolyásolja a fajok terjedőképessége.  Sok fajnak nagyon nehéz egyik helyről a másikra eljutnia. Egy aktívan repülő fajról nem nehéz elképzelni, hogy saját erejéből, vagy a szél által új, számukra alkalmas élőhelyeket tudnak elérni. De például egy olyan növény aminek a termésén nincsen repítőkészülék, vagy a halak ezt nehezen oldják meg. De valahogy mégis megteszik, hiszen egy frissen létrejött tóban, vagy egy magas hegyekkel körülvett tengereszmben is talának új növény és halfajokat.  A kutatócsoportban ennek a kérdéskörnek, a diszperzió témának a szakértője Lovas-Kiss Ádám. A most megjelent cikk is az ő elsőszerzős...

A felszíni vizek ökológiai állapotértékeléséhez egyrészt alapvető fontosságú, hogy az egyes biológiai csoportok (hal, makrogerinctelen, alga, makrofita és fitobentosz) módszertanok többé-kevésbé ugyanolyan minősítési eredményt szolgáltassanak. De ugyanilyen fontos, hogy az EU egészében adott élőlénycsoport alapján az egyes minősítések (módszertanok) egymással összevethetőek legyenek. Mivel az egyes országok saját terepi felmérési és minősítési rendszerekkel rendelkeznek, ezért meg kell győződni arról, hogy pl. a jó vagy a közepes ökológiai állapot ugyanazt jelenti Németországban, mint Bulgáriában, illetve ugyanolyan szerkezeti/fajösszetételbeni változásokat indikálnak e az egyes nemzeti módszerekkel végzett értékelések. A nemzeti módszertanok egymáshoz történő "kalibrálása" ezért alapvető a Vízkeret Irányelvben foglalt állapotértékelés elvégzéséhez. Ezt az összehasonlítást, és a nemzeti módszertanok egymáshoz történő finomítását, az interkalibráció folyamata hivatott elvég...