Tudomány, etika és amit nem kellene erőltetni ...

A PNAS-ben egy hete online megjelent cikkünk láthatóan "nagyott futott" a közösségi médiában és számtalan sajtómegjelenése volt szerte a Világban. Az elmúlt egy hétben rengeteg dícsérő, támogató üzenetet kaptunk, többségüket a Twitteren és Facebookon keresztül, de volt aki billentyűzetet ragadott és hosszabb-rövidebb emailben fejtette ki pozitív véleményét és akár kritikai megjegyzéseit is. Láthatóan maradtak a kéziratban apróbb hibák, ezeket vélhetően egy korrigendumban javítjuk ha szükséges. De ezeknek a leveleknek köszönhetően a témával kapcsolatban már új kutatási irányok, ötletek és biztató nemzetközi együttműködések is körvonalazódnak. Egy hét alatt ez nem semmi!

 

De sajnos vannak olyanok is akiben egy ilyen publikáció megjelenése az írigy kis ördögöt szabadítja fel és támadó hangvételű, sértő és vádaskodó üzeneteket írnak. Ezek egy része a közösségi oldalakra kerül fel, kommentek képépen, nem egyenes módin, csak célozgatva sejtetnek dolgokat. De van olyan is aki emailben fejti ki, illetve tesz utalást arra, hogy az ötletet loptuk, sőt az adatokat is mástól vettük. De ami ennél is továbbmegy és teljességgel elfogadhatatlan az az, hogy meg is fenyeget mégpedig azzal, hogy minden lehetséges akadémiai és tudományos fórumon igyekszik majd bennünket lejáratni.

Szeretném leszögezni, hogy a magam rászéről (Dr Lukács Balázs András) megvetek minden olyan megnyilvánulást ahol valaki a magasabb pozíciójával, beosztásával visszaélve próbál meg nyomást gyakorolni bárkire is. Ez a fajta durva és arrogáns tekintélyelvűség szerencsére már kezd kikopni a hazai tudományos életből, de az ilyen esetek sajnos újra felszínre hozzák, hogy ezzel a jelenséggel bizony még mindig foglalkozni kell.

"Publish or perish" mondja a művelt Maláj. A tudományos életben lehet egyedül dolgozni, lehet kezdeményezni együttműködéseket, de egy biztos: a tudományos közeg durván kompetitív. Kutatók-kutatócsoportok versenyeznek és nem is feltétlen a tudományos eredményekért hanem elsősorban a kutatási forrásokért, ami magával hozza a téma-kompetíciót is. Viszont annak, ugyanazt a kérdéskört többen is kutatják előny is származik: több ismeretanyag gyorsabban keletkezik. A különböző eredmények pedig kiegészítik, sőt gyakran pontosítják egymást. Olykor sikereket érünk el, máskor lemaradunk róla és bosszankodunk, de mindig át kell gondolni miért maradtunk le a sikerről. Kezdjünk magunkban a hiba keresést. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a tudományos eredményeket bizony közölni kell és nem kell az asztalfiókban (a 21. században a winchesterben) tárolni. A legbosszantóbb az, mikor az asztalfiókban tárolt adatokhoz, hipotézisekhez hasonló publikáció jelenik meg ami már csökkenti a saját adatok eladhatóságát, újszerűségét. 

A kompetíció természetesen szülhet nemtelen vesenyt is, sajnos van ilyen, de alaposan át kell gondolni milyen érveket, bizonyítékokat tudunk felhozni. Vannak etikai kódexek amire lehet hivatkozni, de bizonyítékok akkor is kellenek. Ha van bizonyítékunk akkor azt tálalni kell, mert a nemtelen vesenyt ki kell gyomlálni a tudomány veteményeskertjéből. Több lehetőség is van erre:

1. Lehet írni vélemény cikket, igen van ilyen publikáció kategória (opinion paper).
2. Lehet írni a szerzőknek személyesen, tehetünk fel nekik kérdéseket és ha arra nem kapunk egyértelmű választ akkor az már akár gyanús is lehet.
3. Megalapozott bizonyítékok esetén írhatunk akár a publikációt közlő folyóirat szerkesztőjének is. 

De fontos leszögezni, hogy minden ilyen esetben őszintén, egyenes stílusban, nem célozgatva, hanem úriember/úrhölgy módjára érveket-ellenérveket felhozva vitatkozzunk. Ez a tudomány egyik lényege, hogy érveket és ellenérveket ütköztetünk.

Hogy mi lehet érv és ellenérv az persze nehéz kérdés. Én javaslom, hogy induljunk ki a nemzetközi standardokból. A publikációknak sokféle típusa van. Vannak amiket bíráltak és vannak amiket nem. Vannak elsőfajú közlemények és van a szürke irodalom (grey literature). A kettő nagyon nem ugyanaz. A konferencia absztraktok, előadások és TDK dolgozatok vagy a nem peer-review folyóiratban megjelent eredményeket nem lehet összevetni egy peer-review folyóiratban megjelent eredménnyel. Ez a nemzetközi standard. Aki nemzetközi szinten akar dolgozni annak ezt el kell fogadnia.

De soha nem jó módszer, ha a közösségi oldalakon, vagy személyes emailben azonnal vádaskodunk, pitiáner, illogikus érveket felhozva és fenyegető üzeneteket küldözgetve. Pláne nem úgy, hogy nem magunk tesszük ezt meg hanem külföldön élő, magasabb beosztásban dolgozó rokonainkat, vagy barátainkat tüzeljük fel és késztetjük arra, hogy tollat ragadjanak. Az értelmetlen vádaskodás nem jó senkinek. Ennek a végén csak saját magunkat járatjuk le.