Vizes élőhelyek funkcionális ökológiai kutatócsoport

A vizes élőhelyek közül azok amelyek nincsennek folyóvizekkel összekötve (pl. tavak, mocsarak) egy ember által dominált kulturtájban úgy működnek mint szigetek az óceánban. Ez nagyon megnehezíti a fajoknak új helyeken történő megjelenését, és rendkívül sérülékennyé is teszi a fajok populációit. Adott helyen a fajközösségek összetételét ezért nagyon nagy mértékben befolyásolja a fajok terjedőképessége.  Sok fajnak nagyon nehéz egyik helyről a másikra eljutnia. Egy aktívan repülő fajról nem nehéz elképzelni, hogy saját erejéből, vagy a szél által új, számukra alkalmas élőhelyeket tudnak elérni. De például egy olyan növény aminek a termésén nincsen repítőkészülék, vagy a halak ezt nehezen oldják meg. De valahogy mégis megteszik, hiszen egy frissen létrejött tóban, vagy egy magas hegyekkel körülvett tengereszmben is talának új növény és halfajokat.  A kutatócsoportban ennek a kérdéskörnek, a diszperzió témának a szakértője Lovas-Kiss Ádám. A most megjelent cikk is az ő elsőszerzős...

Megjelent egy új cikkünk az Aquatic Botany hasábjain, amelyben mint társszerző volt szerencsém közreműködni.  A cikk címe nem túl szerény: A vízi növények elterjedése, diverzitása és endemizmusai a világban (World distribution, diversity and endemism of aquatic macrophytes).  A cikkben azt a szakmai körökben általánosan elfogadott paradigmát igyekszünk feloldani, hogy a legtöbb vízinövény faj nagy elterjedési területtel rendelkezik, a fajok többsége mindenütt előfordul, és ez a növénycsoport alapvetően kozmopolita fajokból áll. A cikkben 3457 vízinövény világszintű elterjedését összegeztük és elemztük, az adatokból diverzitási forrópontokat (hotspot) igyekeztünk felrajzolni. A cikk alapja egy épülő adatbázis, amelyet a cikk első szerzője Kevin Murphy kezdett el építeni. Az adatok alapján egyértelműen kimutatható, hogy a vizsgált fajok 78%-a, az IUCN értelmezése szerinti értelemben, szűk eletrejdésű. Egyértelmű lineráris összefüggés mutatható ki a földrajzi szélesség és az...