A vízi növények elterjedése, diverzitása és endemizmusai a világban: Új cikkünk az Aquatic Botany-ban

Megjelent egy új cikkünk az Aquatic Botany hasábjain, amelyben mint társszerző volt szerencsém közreműködni. A cikk címe nem túl szerény: A vízi növények elterjedése, diverzitása és endemizmusai a világban (World distribution, diversity and endemism of aquatic macrophytes). 

A cikkben azt a szakmai körökben általánosan elfogadott paradigmát igyekszünk feloldani, hogy a legtöbb vízinövény faj nagy elterjedési területtel rendelkezik, a fajok többsége mindenütt előfordul, és ez a növénycsoport alapvetően kozmopolita fajokból áll. A cikkben 3457 vízinövény világszintű elterjedését összegeztük és elemztük, az adatokból diverzitási forrópontokat (hotspot) igyekeztünk felrajzolni. A cikk alapja egy épülő adatbázis, amelyet a cikk első szerzője Kevin Murphy kezdett el építeni. Az adatok alapján egyértelműen kimutatható, hogy a vizsgált fajok 78%-a, az IUCN értelmezése szerinti értelemben, szűk eletrejdésű. Egyértelmű lineráris összefüggés mutatható ki a földrajzi szélesség és az alfa valamint béta diverzitási értékek között. A legmagsabb diverzitással a szubtrópusokon, és nem a trópusokon találkozhatunk.

A fésűs békaszőlő (Stuckenia pectinata Syn: Potamogeton pectinatus) elterjedése a világon, az adatbázis alapján. 

A cikk a hidrobilógia és makrofiton ökológia egy nagyon régi hiányosságát igyekszik pótolni. A megjelenésével remélhetőleg sikerül egy régóta tévesen interpretált elméletet eloszlatni, és bízom benne, hogy részben más megvilágításba helyezi a vízi növényeket a növényökológia egészében.

A cikk elérhető itt.

Abstract

To test the hitherto generally-accepted hypothesis that most aquatic macrophytes have broad world distributions, we investigated the global distribution, diversity and endemism patterns of 3457 macrophyte species that occur in permanent, temporary or ephemeral inland freshwater and brackish waterbodies worldwide. At a resolution of 10 × 10° latitude x longitude, most macrophyte species were found to have narrow global distributions: 78% have ranges (measured using an approach broadly following the IUCN-defined concept “extent of occurrence”) that individually occupy <10% of the world area present within the six global ecozones which primarily provide habitat for macrophytes. We found evidence of non-linear relationships between latitude and macrophyte α- and γ-diversity, with diversity highest in sub-tropical to low tropical latitudes, declining slightly towards the Equator, and also declining strongly towards higher latitudes. Landscape aridity and, to a lesser extent, altitude and land area present per gridcell also influence macrophyte diversity and species assemblage worldwide. The Neotropics and Orient have the richest ecozone species-pools for macrophytes, depending on γ-diversity metric used. The region around Brasilia/Goiás (Brazil: gridcell 10-20 °S; 40-50 °W) is the richest global hotspot for macrophyte α-diversity (total species α-diversity, ST: 625 species/gridcell, 350 of them Neotropical endemics). In contrast, the Sahara/Arabian Deserts, and some Arctic areas, have the lowest macrophyte α-diversity (ST <20 species/gridcell). At ecozone scale, macrophyte species endemism is pronounced, though with a >5-fold difference between the most species-rich (Neotropics) and species-poor (Palaearctic) ecozones. Our findings strongly support the assertion that small-ranged species constitute most of Earth’s species diversity.

A cikk hivatkozása: 

Murphy, K., Efremov, A., Davidson, T., Navarro, E.M., Fidanza, K., Crivelari Betiol, T.C., Chambers, P., Grimaldo, J.T., Varandas Martins, S., Springuel, I., Kennedy, M., Mormul, R., Dibble, E., Hofstra, D., Lukács, B.A., Gebler, D., Baastrup-Spohr, L. & Urrutia Estrada J. (2019). World distribution, diversity and endemism of aquatic macrophytes. – AQUATIC BOTANY (In Press): https://doi.org/10.1016/j.aquabot.2019.06.006.