Vizes élőhelyek funkcionális ökológiai kutatócsoport

A kanadai- és az aprólevelű átokhínár nem őshonos sem Magyarországon sem Európában. Mindkét faj agresszívan terjedő (inváziós) fajként van nyilvántartva, vagyis kiszorítják az őshonos vízinövény fajokat. Európában ugyankkor több helyen is megfigyelték, hogy a később érkező aprólevelű átokhínár ( Elodea nuttallii , érkezett a 20. század közepén) kiszorítja a korábban már itt levő közeli rokonát is a kanadai átokhínárt ( Elodea canadensis , érkezett a 19. században). A két faj közötti versengés hátteréről már meghjelent egy cikkünk 2019-ben a Plant Biology hasábjain, ahol a versengésben szerepet játszó könnyen mérhető (fenotipikus) jellegeket vizsgáltuk meg. A most megjelent kéziratban a két faj közötti ökofiziológiai különbségeket, és ezek versengésben betöltött szerepét vizsgáltuk meg.  Abstract Two submerged Elodea species have small differences in their ecophysiological responses when exposed to individual environmental factors. However, field observations showed that...

Lukács Balázs első szerzőségével megjelent a „The decline and recovery of populations of Potamogeton coloratus in Hungary” című cikkünk a Preslia című folyóiratban. A színeslevelű békaszőlő ( Potamogeton coloratus ) nemcsak nálunk de Európa szerte ritka és fokozottan védett, veszélyeztetett növényfajnak számít. Ritkaságát az okozza, hogy rendkívül érzékeny a víz minőségére, csak a tápanyagokban szegény un. oligotrofikus vizekben él. A most megjelent cikkünkben a színeslevelű békaszőlő ( Potamogeton coloratus ) hazai állományainak az eltűnését és újra megjelenését vizsgáltuk egy közel 60 éves adatsoron. Vizsgálataink szerint a faj hazai állományainak eltűnése és újra megjelenése nem a csapadék elmúlt 60 éves változásának hanem a karsztvízszint változásának tudható be. A visszatelepedési fázisban azonban nemcsak a régi élőhelyein került elő hanem teljesen új populációi is létrejöttek. Ez a faj intenzív terjedését sejteti. Ezt a feltevést a faj magjainak tőkésrécékkel történő ...

Megjelent egy új cikkünk az Aquatic Botany hasábjain, amelyben mint társszerző volt szerencsém közreműködni.  A cikk címe nem túl szerény: A vízi növények elterjedése, diverzitása és endemizmusai a világban (World distribution, diversity and endemism of aquatic macrophytes).  A cikkben azt a szakmai körökben általánosan elfogadott paradigmát igyekszünk feloldani, hogy a legtöbb vízinövény faj nagy elterjedési területtel rendelkezik, a fajok többsége mindenütt előfordul, és ez a növénycsoport alapvetően kozmopolita fajokból áll. A cikkben 3457 vízinövény világszintű elterjedését összegeztük és elemztük, az adatokból diverzitási forrópontokat (hotspot) igyekeztünk felrajzolni. A cikk alapja egy épülő adatbázis, amelyet a cikk első szerzője Kevin Murphy kezdett el építeni. Az adatok alapján egyértelműen kimutatható, hogy a vizsgált fajok 78%-a, az IUCN értelmezése szerinti értelemben, szűk eletrejdésű. Egyértelmű lineráris összefüggés mutatható ki a földrajzi szélesség és az...

A felszíni vizek ökológiai állapotértékeléséhez egyrészt alapvető fontosságú, hogy az egyes biológiai csoportok (hal, makrogerinctelen, alga, makrofita és fitobentosz) módszertanok többé-kevésbé ugyanolyan minősítési eredményt szolgáltassanak. De ugyanilyen fontos, hogy az EU egészében adott élőlénycsoport alapján az egyes minősítések (módszertanok) egymással összevethetőek legyenek. Mivel az egyes országok saját terepi felmérési és minősítési rendszerekkel rendelkeznek, ezért meg kell győződni arról, hogy pl. a jó vagy a közepes ökológiai állapot ugyanazt jelenti Németországban, mint Bulgáriában, illetve ugyanolyan szerkezeti/fajösszetételbeni változásokat indikálnak e az egyes nemzeti módszerekkel végzett értékelések. A nemzeti módszertanok egymáshoz történő "kalibrálása" ezért alapvető a Vízkeret Irányelvben foglalt állapotértékelés elvégzéséhez. Ezt az összehasonlítást, és a nemzeti módszertanok egymáshoz történő finomítását, az interkalibráció folyamata hivatott elvég...